Bombicz Judit - Tündéri tökvarázs
A Varázserdő mélyén, annak is egy eldugott tisztásán, a csillogó vizű Mágikus tó partján élt egy híres boszorkány, Sahira. Nagyon szerette Halloween ünnepét, s ezen az éjszakán mindig különleges varázslatokkal ajándékozta meg az erdő lakóit.
Ezen a szép, őszi éjjelen, amikor a falevelek már piros, narancssárga, rozsdabarna színt kaptak, egy aprócska tündér érkezett a tóhoz. Az égboltról a Telihold is kíváncsian nézte, vajon mit tervez a kis tündér, akinek Lili volt a neve.
Lili egy különleges tündértökkel érkezett, ami csillogott, ragyogott az éjszakában. Ennek a töknek volt egy különleges tulajdonsága. Méghozzá az, hogy akinek a tulajdonában volt, annak teljesítette a legnagyobb kívánságát. Igen ám, de Lilinek olyan kívánsága volt, amihez nem volt elég a tündértök varázsereje, kellett hozzá még valaki, aki segíthetett megvalósítani ezt a kívánságot. Pontosan ezért jelent meg Lili a tóparton, hiszen bízott abban, rá tudja beszélni Sahirát, hogy segítsen neki a varázslatban.
Amikor Sahira meglátta a kis tündért a parton, rögtön kisietett hozzá.
- Szervusz, Lili! Hát te mit keresel itt a tündértökkel?
- A segítségedet szeretném kérni, Sahira! A tökben lévő varázslat kevés ahhoz a kívánsághoz, ami bennem van. Szükségem lenne hozzá a te varázserődre is, hogy a tök teljesíteni tudja!
- Nos, megteszem, ami tőlem telik, mert a barátom vagy. Ráadásul nagyon kíváncsivá tettél, hogy vajon milyen kívánságod lehet, amihez nem elég a tündértök ereje.
- Igazság szerint nem magamnak szeretnék kívánni, hanem az embereknek. Nálunk mindig annyira vidám Halloween éjszakája. Szeretném, ha az emberek is éreznék azt a vidámságot, amit mi! Szeretném, ha ők is vígan mulatoznának ezen az éjszakán és jól éreznék magukat.
- Hűha, ez tényleg nem kis kívánság, mert az emberek nagyon-nagyon sokan vannak. Valóban kell hozzá az én varázserőm is. Reménykedjünk, hogy elég is lesz majd hozzá! De most gyere, készítettem egy kis süteményt és finom áfonyalevet. Amint eljön az éjfél, kijövünk a partra és elvégezzük a rituálét.
A boszorkány és a kis tündér besétáltak Sahira kunyhójába, ami persze csak kívülről nézett ki kunyhónak. A varázslat arra is jó, hogy az ember, jelen esetben a boszorkány kényelmes, szép otthont teremtsen magának. Egy-két órát beszélgettek, süteményt ettek, s szinte észre sem vették, hogy kint egyre fényesebben ragyognak a csillagok.
Sahirának volt egy kis kedvence, egy erdei fülesbagoly, aki éjfél előtt meg is szólalt, ezzel figyelmeztetve gazdáját az idő múlására.
- Hűha, itt az idő! Pattanj fel és menjünk ki a tóhoz. Ideje elvégezni a varázslatot.
Lili kezébe vette a tündértököt, s óvatosan magához szorítva kisétált vele a csillogó vizű tó partjára. Sahira is mellé állt, kezében egy kis zsákocskában valami csillogó port tartott, majd így szólt.
- Kicsi tündér, itt az idő. Mondd ki a kívánságodat hangosan és érthetően!
Lili letette a tököt kettejük közé, majd jó hangosan megszólalt.
- Szeretném, ha az emberek szívébe vidámság költözne ezen az éjszakán. Szeretném, hogy mindig emlékezzenek Halloween szellemére és mindig legyen bennük jókedv és egy csipetnyi varázslat! Vigadjon mindenki Halloween éjszakáján!
Sahira néhány maroknyit a tündértökre hintett a csillogó varázsporból, miután a tökből tündöklő fénysugarak robbantak ki és nyújtózkodtak a csillagok felé. Ezután a fény terjedni kezdett minden irányban. Megérintette az embereket a közeli városban, a falvakban, s ahová csak elért, ott öröm és nevetés verte fel az éjszaka csendjét.
A tündértök varázsa ettől kezdve örökké tartott, s minden évben ugyanez történt, mint ezen az éjszakán. Az emberek minden évben megtartották Halloween ünnepét s együtt ünnepeltek, mulatoztak. A gyerekek jelmezekbe öltöztek, s bolondozva járták a házakat, ahol édességeket kaptak a kosarukba.
Lili boldog volt, amiért sikerült valóra váltani a kívánságát, s Sahirával mindig barátok maradtak. Együtt ünnepelték a Halloweent minden évben, s hatalmas partikat rendeztek az erdő lakóinak a csillogó vizű Mágikus tó partján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése