Bombicz Judit - Hazámról
Magyarország.
Hogy ez számomra mit jelent?
Mindent, az egész életet!
Sok évvel ezelőtt, itt születtem én,
Édesanyám boldogan itt hajolt felém.
Itt tanultam járni, beszélni, nevetni,
Itt tanultam teljes szívvel szeretni.
Itt tanultam számolni, olvasni,
Itt tanultam magamból másoknak adni.
Itt élt a családom, itt éltek őseim,
S itt élnek most is, gyermekeim.
Itt még a madár is szebben dalol,
Sokkal szebben, mint bárhol máshol.
Hazám számomra nem egy mostoha,
Tudom, ő nem bántana meg soha.
Bár a sok rossz nem szállt még tova,
Ennek mégsem hazánk az oka.
A jó is, rossz kézben, rosszá válik,
S ettől szenvedünk mind egy szálig.
Mézes-mázas szavak semmit nem érnek,
Az emberek csak élhető életet kérnek!
Nem látja senki tisztán a jövőt,
Félik a holnapot, az elkövetkezőt.
Féltik a gyereket, féltik a családot,
Néha megtagadják a legjobb barátot.
Országunkat soha, ne adjuk át másnak!
Hisz mi is részei vagyunk a Világnak!
Nélkülünk minden szegényebb lenne,
A Teremtőnek sem ez lehetett a terve!
Álljunk fel a mocskos, fekete sárból,
Hová mások boldogan taszítottak!
Tegyünk végre magunkért valamit,
Hogy újra szép legyen a holnap!
Itt kell élnem, szép Hazám!
Nem tudlak elhagyni soha!
Hiszen szerető szívemnek,
Egyedül te lehetsz otthona!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése