Bombicz Judit - Örökké
Ezt a verset a Linkin Park One More Light című dala ihlette, bár a dal szövege teljesen más, mint amiről írtam. Számomra a zene volt az, ami elindította ezt a költeményt...
Ősz van, lassan vetkőzni kezdenek
a fák,
Bár még gyönyörű nyári ruhájukat
hordják.
Hullnak a levelek, avar zörög
lábam alatt,
Te most messze jársz, régóta nem
láttalak.
Jó lenne tudni, vajon mire
gondolsz most,
Érzelmeid élnek, vagy talán már
mind holt.
Megbántottalak, nem tudtam mit
beszélek,
Most pedig bárhol, mindenhol
keresnélek.
Lelkemben is ősz van, nem csak a
természetben,
Hiszen te voltál az egyetlen jó az
életemben.
Nélküled csak vegetálok, szinte
holt a szívem,
S nem jössz újra hozzám, most már
hiába kérem.
Szeretném neked elmondani,
mindazt, mit érzek,
S szeretném, ha éreznéd, nélküled
mennyire félek.
Hiányzik a mosolyod, hiányzik
minden érintésed,
Hiányzik minden, ami te vagy, az
egész lényed.
Számomra már nem jön el az új
tavasz, az új nyár,
Nélküled nem vár már más, csak az
örök homály.
Szívem és lelkem az örök télben
megfagyott,
Régi, vidám lényemnek csak halvány
mása vagyok.
Egyszer majd számomra is eljön az
utolsó pillanat,
S akkor újra átélem majd, amikor
először megláttalak.
Átélem minden együtt töltött
percünket, napunkat,
S ez a szép mese majd végre örök
álomba ringat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése