Bombicz Judit - Születés
A fény születése előtt
sötétség borult a Földre.
Nem létezett még semmi,
ami a homályt megtörje.
Nem létezett az élet,
nem volt még sehol ember.
Nem volt sehol zöld fű,
s nem hullámzott a tenger.
Aztán eljött az első pillanat,
mikor sorra gyúltak ki a csillagok.
Láthattuk volna, szép sorban,
mikor sok kis fény felragyog.
Tűnni kezdett a sűrű sötétség,
robbanás fénye szikrázott fel.
Létrejöttek a különböző bolygók,
a Nap, a Hold, s a messzi Jupiter.
S ha ma kifekszel éjjel a fűbe,
látod a sok csodás csillagképet,
s felfoghatatlan marad számodra,
mi alakította a nagy világmindenséget.
Nézed az Orion övét, a Nagymedvét,
s a kedvenced, a Göncölszekeret.
Rájössz mennyire kicsi vagy alattuk,
s hogy mennyire
szereted az életedet.
Amikor már rég nem leszel itt,
s már a por is beteríti lábad nyomát,
ők akkor is ragyognak majd az égen,
s keretbe foglalják az öröklét honát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése