Létezik egy oldal, a Hazaírók oldala, ahol szintén olvasható egy velem készült interjú. Az utóbbi időben nem sokat hallani erről az oldalról, de jó kezdeményezés volt. A magyar szerzőkért, a magyar irodalomért hívták életre, hogy minél inkább segíteni tudják vele a magyar írókat. Ha már ott jártok, érdemes olvasgatni kicsit mást is! A képre kattintva elolvashatjátok!
Egy újabb bejegyzés az Interjúk rovatba. Ezt a lányom készítette velem, talán ez volt életem első interjúja, amióta író lettem. :)
Juditom a Watchaholics magazin egyik szerkesztője, így ez az interjú is azon a felületen jelent meg. Emlékszem, alig vártam, hogy megkapjam a kérdéseket és válaszolhassak rájuk. Szokatlan szerep volt az interjúalany szerepe, de minden újabb kérdéssel egyre jobban élveztem.
Az alábbi képre kattintva máris olvashatjátok az egész szöveget! :)
Az internet korában sokkal egyszerűbb megközelíteni az írókat, mint annakelőtte lehetett. Sőt, régebben szinte lehetetlen volt, hiszen legfeljebb könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon beszélgethettünk velük. Régebben az írókat még valami misztikus homály fedte. Olyanok voltak számunkra, mint megfoghatatlan hősök, akik különböznek az átlagemberektől. Nos, ez így is van és nem is. Így van, hiszen olyasmit művelünk, amit az átlagember nem szokott. Fantáziánk szüleményeit papírra vagy bármilyen más hordozóra vetjük és az olvasók elé tárjuk. Más részről pedig mégsincs így, hiszen ugyanolyan halandó emberek vagyunk, mint azok, akiknek írunk. Élünk, érzünk, szomorúak vagy éppen boldogok vagyunk, ahogyan mindenki más. Egyedül az írás és publikálás az, ami kicsit mássá tesz minket. De nem vagyunk sem misztikusak, sem megfoghatatlanok, sőt. Éppoly esendőek és halandóak vagyunk, mint bárki közületek! Az írók megismerésének egyik módja, ha olyan interjúkat olvas az ember, amit velük készítettek. Ebben a részben a velem készült interjúkat szeretném megosztani veletek.
Írói pályafutásom alatt már elég sok interjú készült velem. Főleg írott, de volt egy rendhagyó is, mivel videós interjú volt, amit Aurora Lewis Turner írótársam készített velem. Ekkor még csak két megjelent mesekönyvem volt.
2021-ben indultam a Hazaírók novellaíró pályázatán, melyet meg is nyertem ezzel a mesémmel. Nagyon örültem neki, hiszen egy novellapályázaton leginkább a felnőtt irodalom dominál általában.
Ennek a pályázatnak feltételei is voltak.
A kiírók által megadott kifejezéseknek kellett szerepelnie a szövegben minimum egyszer.
- hogyan nő a fű
- én ezt úgy mondanám
Remélem, szerintetek is megérdemelt volt az első helyezés...
Ismét egy mesét hoztam nektek. Ennek története is van. Van a Facebookon egy oldal, aminek SmudyLand a neve. Tulajdonosa egy igazi művész, hiszen koboldokat, manókat készít. A képen látható anyókát is ő készítette. Amikor megláttam a képeket róla azonnal beindultak a fogaskerekek. Úgy éreztem, ez az anyóka egy meséért kiált, úgyhogy én nem tudtam neki ellenállni, megtettem, amit annyira szeretett volna. Mesét írtam róla. Így született meg Motyó Anyó, a moszorkány meséje. Remélem, tetszik majd a története!
Szeretném
nektek megmutatni azokat az antológiákat, melyekben olvashatóak az írásaim.
Tizenegy antológia, melyek ugyanolyan kedvesek a szívemnek, mint a saját mesekönyveim. Jó néhány írásomat ezekből megjelentettem egy saját könyvben is, kiegészítve más mesékkel. Ennek a könyvnek a második kiadása 2022. decemberében jelent meg.
A bekerített
játszótér kerítésén kívül egy idős hölgy álldogált és a bent játszadozó
gyermekeket bámulta. Remélte, senki nem érti félre, de annyira egyedül érezte
magát, hogy nem tudott ellenállni a csábításnak. A kicsik zajongása, boldog
kacaja legtöbbször visszarepítette abba az időbe, amikor még boldogan, saját
családjával élt. Férjével, és két gyermekükkel. Elég későn születtek, nehezen
maradt állapotos az asszony. Boldog volt, mindig vidám. Ha kellett, férjével
együtt minden problémát megoldottak. Addig a bizonyos napig, amikor is boldog
életének egy pillanat alatt vége szakadt. A férje aznap este egyedül autózott a
gyerekekért a nagyszülőkhöz, akik már nagyon várták édesapjukat. Hazafelé is
szóval tartották. Az apa csak egy röpke pillanatra fordította el tekintetét az
útról, s ez a pillanat elég volt ahhoz, hogy egyszerre négy élet érjen véget.
Három az autóban, és a negyedik otthon, a nappaliban, ahol a telefon
ellentmondást nem tűrően csörgött, amíg az asszony fel nem vette.
A világ egyik
szegletében, egy hatalmas erdő közepén, a Tanácskozó Tisztáson összegyűltek az
állatok, hogy megvitassák, mihez is kezdjenek. Az ember irtotta az erdőt, a
fákat, így lakóhelyük egyre kisebbé vált. A Kétlábúnak eszébe sem jutott, hogy
azok a fák lakhelyeket rejtenek, s folyamatosan oxigént termelve éltetik a Föld
lakóit. Minden élőlényt.