A mai napon a látóterembe került egy ismerősöm által készített fotó, ami egykori munkahelyem egy részletét is ábrázolja. Valamiért úgy éreztem, muszáj róla írnom, s kicsit irodalmivá tennem a gondolataimat róla.
A képet itt láthatjátok, melynek készítője Eipl Gábor, akinek fotóit ezen a Facebook oldalon is láthatjátok: EGaZo Visuals.
Ismét egy személyes mesét hoztam, amit nem gyermeknek, hanem felnőttnek írtam. A történet főszereplője ugyanabban a Nagyközségben él, ahol én, s úgy éreztem, érdemes megörökíteni azt, amit ő csinál. Többek között fűzfavesszőből készít mindenféle kosarat, kínálótálcát, kenyereskosarat. Egyik szebb, mint a másik.Imádom a természetes anyagokból készült kézműves tárgyakat, így számomra természetes volt, hogy ebből is lesz egy történet. Tokodi olvasóim közül biztosan gyorsan rá fognak ismerni a főszereplőre... Kellemes olvasást kívánok!
Ennek a mesének külön története van. Egy nagyon kedves ismerősöm keresett meg, hogy megkérjen, írjak egy mesét egy öt éves kisfiúnak, aki kicsit elveszve érzi magát és fél, mert a szülei válófélben vannak. Szeretem a kihívásokat, így rögtön igent mondtam, bár tudtam, nem kis fába vágtam a fejszémet. A téma kicsit kényes és ingoványos, hiszen segíteni szeretnék a gyerkőcnek, nem pedig még nagyobb félelembe taszítani. Szerettem volna egy olyan mesét írni neki, ami kapaszkodót jelenthet számára, amikor kilátástalannak tűnnek a dolgok. Egy olyan történetet, ami segít neki átvészelni a rossz periódusokat, s ami mindig mellette van, ha szüksége van egy kis lelki támogatásra. Az egész történet a kisfiú álmából jött létre, hiszen az ő fantáziája hozta létre a Fehér Nindzsát és a többi szereplőt is.
Nos, szakemberrel is átnézettem és ő is zöld utat adott a mesének, így sokkal bátrabban küldtem el, nem csak az ösztönömre hallgatva, hanem olyan valaki szavára, aki ért a válással kapcsolatos dolgokhoz.
Nem csak bemásolom a képeket és a szöveget, hanem minden oldalt egy-egy képként teszek ide, hogy lássátok, hogy is nézett ki az egész pdf, amikor elkészült.
Elég régen írtam már ezt a mesémet, ami nyomtatásban is megjelent egy meseantológiában, méghozzá Az én mesém 10. kötetében. Egy illusztráció is került mellé, amit egérkurzorral rajzoltam hozzá, a számítógépen, most azonban AI által generált képek kerültek mellé. Iskolakezdés alkalmából éppen megfelelő lesz esti mesének.
Ismét egy olyan mesét hoztam, amit valakinek írtam. Pontosabban egy Konrád nevű kisfiúnak készült, s a mesének ő volt a főszereplője.
Ezt a vidrás mesét jó néhány évvel ezelőtt írtam az egyik nyereményjátékom nyeretesének. Az állatkák neveit megváltoztattam, mielőtt veletek is megosztottam, hogy ne konkrét emberi neveik legyenek.
