Történt, hogy az idei évben jelentkeztem egy novellaíró pályázatra. Bármennyire szerettem volna, nem került be a történetem az antológiába, de ennek is van egy előnye, mivel így az enyém maradt és talán jóval többen olvashatják a blogomon.
Ez a novella felnőtteknek szól, nem gyermekmese, úgyhogy ne várj benne mesés varázslatot, inkább fantasy elemeket találhatsz.
2026. március 8. - Nemzetközi Nőnap
Ez a novella Nőnap alkalmából készült...
Ezt a kis novellát egy pályázatra írtam, amit Halloween alkalmából írtak ki. A véres, néha agresszív vagy épp (számomra) gyomorforgató történet között az enyém egy nagyon szolíd kis sztori lett, de én szeretem.
Bombicz Judit - Árnyak a ködben
Ezt a fantasy novellát még 2022-ben írtam, de valamiért évekig elbújt előlem a gépemen. Most végre előkerült, így gondoltam, megosztom mindazokkal, akik megtisztelnek azzal, hogy meglátogatják az oldalamat és elolvassák az írásaimat.
Ezt a történetet nem igazán tehettem a mesék közé, mivel megtörtént, valós dolgokról írtam benne. Méghozzá a saját gyerekkoromban történtekről, amik nagyon megmaradtak bennem. Olyan élénken emlékszem mindenre, még a hangokra, illatokra is, mintha csak tegnap történt volna az egész, pedig nekem elhihetitek, nagyon-nagyon régen volt...
Bombicz Judit - Egy óra boldogság
Ismét egy kis fantasy történetet hoztam. Akár mese-fantasynak is mondhatnánk.
Bombicz Judit - Belle és az amulett
Ki ne szeretett volna legalább egyszer valamelyik olvasmányának történetében élni? Velem már sokszor előfordult. Történetem főszereplőjének ugyanez volt a vágya. Vajon sikerült neki? Olvassátok el és megtudjátok!
Bombicz Judit - A bűvös könyv
Ezt a mese-fantasyt egy olyan könyvtárról írtam, amilyenben én is szívesen elbóklásznék időnként. Remélem, ti is! :)
Bombicz Judit - A Fantázia Könyvtára
Aki ismer, az tudja, hogy a tél a kedvenc évszakom. Főleg, amikor jó csikorgós hideg és hatalmas havazás van. Sajnos ebben egyre ritkábban van részünk, de az írásaimban bármikor megmutathatom ezeket. Ennek az elbeszélésnek is a téli erdő adja a hátteret. A történet teljes mértékben a fantáziám műve!
Bombicz Judit - Hóviharban
Ez a történet inkább egy mese-fantasy, de ettől függetlenül szeretettel osztom meg az oldal látogatóival.
Bombicz Judit - Az óceán lánya
Ezt a fantasy novellát néhány évvel ezelőtt írtam egy kreatív írás játékra, a saját facebook csoportomba. A napokban ismét elém került, s úgy döntöttem, ehhez is hozok néhány illusztrációt és megosztom az olvasóimmal. Jó szórakozást hozzá!
Bombicz Judit - Hegyek ura
Meseíróként ritkán írok novellákat vagy olyan elbeszéléseket, amik felnőtteknek készülnek. Ez a kis fantasy szösszenet pont egy ilyen írás. Remélem, ez is tetszik majd az olvasóknak, nem csak a meséim!
Az utóbbi években divat lett, hogy novellákat is illusztrálnak, úgyhogy készítettem én is néhány AI képet a történetemhez! Talán így jobban mutat az oldalon, mintha csak szöveg lenne.
Bombicz Judit - Eleven tükörkép
Ez az írásom, nevezzük novellának egy betegség idején íródott. Jellemzően még ebből is viccet gyártottam, mert hát attól úgysem gyógyulok meg hamarabb, ha siránkozom és sajnálom magam.
Tehát került ebbe humor, irónia, tények, de remélhetőleg a humor van benne túlsúlyban.
Létezett az életemben egy négylábú barát, aki nálunk családtagnak számított. 15 éven át hűséges társam volt. Még idős korában is játékos, mindenre kapható tappancsos, pedig már nagyothallott. Olyannyira, hogy már a szavakat sem igen hallotta, úgyhogy tizenévesen tanulta meg a kézjeleket, s utána ezekkel tudtam irányítani. Nála hűségesebb barátom soha nem volt.
Ezt a novellát vagy nevezzük inkább mese-novellának mégis csak az élet ihlette. Megpróbáltam belebújni az ő bőrébe és elmesélni azokat az érzéseket, amiket egymás iránt éreztünk...
Ez a novella sajnos megtörtént események alapján íródott, méghozzá az én életemben történt dolgokról. Az egyik legfájóbb dolog, ami történhet az emberrel, amikor elveszíti az Édesanyját. Ez a novella Édesanyám utolsó napjait öleli át, s ezzel próbálok emléket is állítani neki. Anya egy csupaszív, humoros, vidám ember volt, akit szinte mindenki szeretett a környezetében. 1996-ban indult el arra az utolsó útra, s azóta csak az emlékeinkben élhet tovább... Nagyon hiányzik!
Bombicz Judit - Hétköznapi csoda
A bekerített játszótér kerítésén kívül egy idős hölgy álldogált és a bent játszadozó gyermekeket bámulta. Remélte, senki nem érti félre, de annyira egyedül érezte magát, hogy nem tudott ellenállni a csábításnak. A kicsik zajongása, boldog kacaja legtöbbször visszarepítette abba az időbe, amikor még boldogan, saját családjával élt. Férjével, és két gyermekükkel. Elég későn születtek, nehezen maradt állapotos az asszony. Boldog volt, mindig vidám. Ha kellett, férjével együtt minden problémát megoldottak. Addig a bizonyos napig, amikor is boldog életének egy pillanat alatt vége szakadt. A férje aznap este egyedül autózott a gyerekekért a nagyszülőkhöz, akik már nagyon várták édesapjukat. Hazafelé is szóval tartották. Az apa csak egy röpke pillanatra fordította el tekintetét az útról, s ez a pillanat elég volt ahhoz, hogy egyszerre négy élet érjen véget. Három az autóban, és a negyedik otthon, a nappaliban, ahol a telefon ellentmondást nem tűrően csörgött, amíg az asszony fel nem vette.