Bombicz Judit - Bukott angyal
A Fényhozó, bár elbukott,
Élete véget nem ért.
Ragyogó szíve megtörött,
Kegyelmet mégsem kért.
Sötét, bukott angyalként
A világ peremén áll.
Leugrana, de tudja jól,
Nem bírná az angyalszárny.
Testében roncsoló nyilakkal,
Az égre emeli két szemét.
Arcán lecsurgó könnyekkel
Esküre nyújtja a kezét.
"Letaszítottál a mélybe,
Irgalmat nem ismertél!
Láttad vérző sebeimet,
S értem semmit nem tettél!
Megtorlódat küldted reám,
De esküszöm most neked!
Engedelmes, jó fiad, már
Soha többé nem leszek!"
Ezt a verset fel is olvastam már, így meg is hallgathatjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése