Bombicz Judit - Világutazó
Más bolygóról jöttem én a Földre,
Hol az örök tél világa létezik.
Nektek ridegnek tűnhet ez a táj,
De nálunk senki sem éhezik.
Fehér lepel borít ott mindent,
S állandóan a hideg az úr.
A házakban, s a szívekben mégis
csak melegség, forróság gyúl.
Hideg szél fut végig a tájon,
Mégsem rideg ott senki.
Egymásnak rosszat nem teszünk,
Ha nem tudunk jót tenni.
Boldogan él ott mindenki,
Mindenhol a szeretet az úr.
Ha boldognak látunk másokat,
A szívünkben is boldogság gyúl.
Este a tábortűznél együtt ülünk,
S nem húzzuk el, ha egymáshoz ér kezünk.
Nincsen csalás, árulás és
gyűlölet,
Melytől egy kapcsolat csak
tönkremegy.
Este a csillagok fényesen
ragyognak az égen,
Mesélsz róluk nekem, mindig,
hogyha kérem.
Közben elmerengve két holdunkat
nézem,
S felszabadul tőle az egész
lényem.
Egy képet hoztam nektek, hogy ti
is lássátok,
Bár sajnos megtapasztalni nem
tudjátok.
De ha leültök a tűz mellé, s
végighallgattok,
Erről a szép helyről majd mindent megtudtok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése