MESÉIM - Mese a tökről, aki ember akart lenni

 Hamarosan, mint minden évben, idén is megérkezik Halloween éjszakája. Ebből az alkalomból fogadjatok egy mesét, ami egy kis sütőtök hatalmas vágyáról szól!

Tök Filkó mélyen gondolataiba merülve ücsörgött az ágyásban, ahová még piciny mag korában ültették. Eszébe jutott Berci, az erdei manó, aki nemrég érdekes dolgokat mesélt neki. Többek között azt is, hogy a közelgő Halloween éjszakáján megérkezik hozzájuk a Jótündér, és teljesíti a leglehetetlenebb kívánságot, amit csak ki tudnak találni.

Filkó már egy ideje folyton törte a fejét egy különös gondolaton. Arra volt kíváncsi, vajon milyen lehetne emberré válni néhány órára, és megtapasztalni az emberek életét. Annyit gondolkodott ezen, hogy teljesen beleélte magát. Elhatározta, ha a Jótündér valóban megjelenik, elmondja neki a kívánságát. Ki tudja, talán tényleg teljesítheti.

Teltek-múltak a napok, de Filkó senkinek nem árulta el titkos vágyát. Még Bercinek sem, pedig rövidke életében ő volt a legjobb barátja.

Eljött végre Halloween napjának reggele is. A kert lakói izgatottan készülődtek az estére, amikor az emberek mindenféle jelmezbe bújva járják az utcákat. Mindannyian remélték, hogy legalább néhányat láthatnak közülük, és alig várták, hogy a Jótündér megjelenjen körükben.

   – Te mit fogsz kívánni? – kérdezte zümmögve, már egyre álmosabban Legyecske Filkót.

– Igazából még nem tudom biztosan, hogy fogok-e kívánni. Olyan furcsa, amit szeretnék, hogy talán még a Jótündér sem tudná teljesíteni.

– Meséld el, mi az! – kérlelte Legyecske.

– Ne haragudj, de amíg nem vagyok benne biztos, inkább nem árulom el senkinek.

– Hát jó, megértelek – zümmögte a kis légy, majd tovább repült egy másik ágyás felé.

  A következő pillanatban azonban hirtelen szikrázó fényesség támadt a kert közepén, és egy csodaszép, pilleszárnyakkal repkedő, áttetsző lény jelent meg. Ő volt a Jótündér.

Filkó izgatottan mocorgott, próbálta emelgetni a gyökereit, amelyek a földhöz kötötték, hogy jobban lássa a tündért. Egyre izgatottabb lett, és amikor a Jótündér már ott lebegett mellette, és megszólította, szinte alig tudott válaszolni.

– Szervusz, Tök Filkó! Bercitől hallottam, hogy talán neked is lenne egy kívánságod. Elárulod, mi az?

– Üdvözöllek, Jótündér! – válaszolta megilletődve Filkó. – Lehet, hogy az én álmom teljesíthetetlen, de azért elmondom neked. Nagyon-nagyon szeretnék legalább néhány órára emberré változni!

A körülöttük lévők, akik hallották a kívánságát, mind egyszerre kiáltottak fel, hiszen ilyen gondolat egyiküknek sem jutott volna eszébe. Jótündér azonban csak mosolygott, és így szólt:

– Rendben van, kis tököcske! Mivel a te kívánságod tűnik a leglehetetlenebbnek, teljesítem. Halloween éjszakáján néhány órára emberré változtatlak. Egy kisfiú alakját öltheted magadra, és a többi gyerekkel együtt végig járhatod a környék házait, édességeket gyűjthetsz, ahogyan ők. De ne felejtsd el, nem kaphatod meg az egész éjszakát! Éjfélre vissza kell térned az ágyásodba, mert amikor a toronyóra elüti az éjfélt, ott, ahol éppen vagy, visszaváltozol tökké.

– Köszönöm, Jótündér! Nem felejtem el, amit mondtál.

A kis tündér elővette varázspálcáját, suhintott vele egyet, és Filkó máris emberalakot öltött. Mivel ezen az estén a gyerekek jelmezbe bújtak, Filkó is úgy nézett ki, mintha töknek öltözött volna, hiszen a feje bizony tökfej maradt. Boldogan lépett ki a kertkapun, és csatlakozott az utcán futkosó gyerekek csoportjához. Végigjárták a környék összes házát.

 Kis kosarába rengeteg édességet gyűjtött, és élvezettel hallgatta társai csacsogását. Boldogan kóstolta meg a csokoládét, amelynek finom ízét addig el sem tudta képzelni.

Aztán észrevette, hogy egyre kevesebb gyerek van körülötte, és hamarosan már csak egyedül álldogált a kihalt utcán. Ő azonban ezt is élvezte. Felnézett a kivilágított ablakokra, megcsodálta a házak és kertek halloweeni díszítéseit. Végül megfordult, és elindult vissza a kertbe, ahol élt.

   Az egyik háznál különösen érdekes formájú tököket pillantott meg, és muszáj volt közelebbről is megnéznie őket. Bár nem volt már sok idő hátra éjfélig, kíváncsiságának nem tudott ellenállni. Belépett a nyitott kertkapun, és odament a tökdíszekhez. Mindegyiket végig simította emberkezével, majd megfordult, hogy hazatérjen. Csakhogy a lába beleakadt egy hosszú indába, és hiába próbálkozott, nem tudott kiszabadulni. Egyre jobban belegabalyodott, és mire az óra éjfélt ütött, még mindig az idegen ház kertjében volt. Végül feladta a küzdelmet, és elfogadta sorsát. Amikor az utolsó óraütés elhangzott, visszaváltozott tökké, mellette pedig ott pihent a kosár, tele édességekkel.

   Reggel a házban lakó kislány találta meg az ismeretlen tököt, ami valahogy mégis ismerősnek tűnt neki. Felemelte a kis tököt és a csokikkal teli kosarat, majd bevitte mindkettőt a házba. Bár Halloween már elmúlt, a kislány szépen kifaragta a tököt és mécsest állított a belsejébe.

Így történt, hogy Tök Filkóból néhány órára ember lehetett, majd fényt adó töklámpássá változott egy kislány szobájában, akivel együtt gyűjtött édességet Halloween éjszakáján.