Ezt a kérdést nagyon sokszor megkapom, nos, itt van válaszul néhány mondat.
Hogyan írom én a meséket?
Személyre szóló gyermekmesék születése
Sokan megkérdezik tőlem, hogyan készül egy saját mese? Sokan keresik a személyre szóló mesék világát, de kevesen látják, hogyan is születik egy igazán egyedi történet. Van, aki azt gondolja, hogy ez egy előre megírt sablonmese, amiben csak neveket cserélek, s ezeket variálom. De az igazság egészen más.
A mesék alapja minden esetben egy beszélgetés a szülőkkel, nagyszülőkkel. Ilyenkor megtudom, milyen a gyermek, mit szeret, mitől fél, mi teszi boldoggá, és milyen apró részletek teszik őt egyedivé. Ezekből az információkból indul el a történet. Egy apró világ mozaikdarabkáiból, ami számukra a legfontosabb.
És aztán elkezdek írni. Nem terv alapján. Nem előre megírt vázlatból, hanem egyfajta belső indíttatásból, ami nagyon gyorsan magával ragad.
Az írás számomra egy nagyon intuitív folyamat. Sokszor azt veszem észre, hogy amikor elkezdek írni, már nem is gondolkodom külön rajta. A történet egyszerűen „megszületik”. Egy-egy mese akár fél óra alatt is elkészül, különösen akkor, ha erősen megérint a téma. De ami talán a legérdekesebb: gyakran utólag veszem észre, hogy olyan részletek is belekerültek a történetbe, amiket senki nem mondott el nekem. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogyan lehetséges ez? Nem keresem rá a racionális magyarázatot minden esetben, hiszen úgysem találnám meg. Inkább figyelem azt az érzést, ami írás közben vezet.
Volt már olyan mesém, amely egy kisfiúnak szólt, aki nagyon félt a hangyáktól. A történetben a gyerekek akkorára zsugorodtak, mint a hangyák, és bejárhatták a hangyabolyt, ahol a kis rovarok megmutatták nekik az életüket. Később az anyuka elmesélte, hogy a kisfiú félelme szinte teljesen eltűnt.
Egy másik történet egy olyan kisfiúról szólt, aki úgy érezte, hogy nem elég jó, mert más, mint a többiek. A mesében az ő erősségei kerültek előtérbe, és az, hogy mindenki más tempóban fejlődik. Bízom benne, hogy a történet segített neki sokkal magabiztosabbá válni.
Ezek azok a pillanatok, amikor azt érzem, hogy a mese több lett egyszerű történetnél. Kapcsolat lett, gyerek és történet között. Szülő és gyermek között. És néha talán egy kicsit ők és én közöttem is.
Én ezt a munkát nem egyszerű írásnak élem meg. Számomra az írás hivatás. Egy olyan hivatás, ami rengeteg felelősséggel, agyalással, néha éjszakázással és fáradtsággal, de ennek fejében sok szeretettel van tele. A történeteken keresztül belépni egy gyerek világába, és ott hagyni neki valamit, ami segít, megnyugtat, erőt és boldogságot ad.
A személyre szóló mesék célja nem csupán a szórakoztatás, hanem az, hogy érzelmi élményt, biztonságot és megerősítést adjanak a gyermekeknek. Talán ezért írok így meséket, mert hiszem, hogy minden gyermeknek van egy története, ami csak róla és csakis neki szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése