SZEMÉLYES MESÉK - Egy csodaszép nap

 Ezt a mesét még 2022. nyarán írtam egy kedves nyertesemnek. A mesének a családja volt a szereplője, csak éppen nem emberekként. 

 

Bombicz Judit - Egy csodaszép nap

 

 

Mackó Dave és családja a Zúgó Fenyves közepén, egy hatalmas barlangban élt. Ez a család összesen öt tagból állt: Dave, az apuka, Mona, az anyuka, két macilányuk, Zozi és Flórus, valamint Mona édesanyja, Mackó Nagyi. Sajnos Mackó Papát már elveszítették, azonban a család minden tagja nagyon szerette és támogatta egymást. Ettől volt igazán meghitt és boldog az otthonuk.

A két kis medvebocs imádott együtt játszani. Zozi nagyon szerette a könyveket, így bármilyen alkalom adódott, a család mindig örömmel ajándékozta meg egy újabb mesekönyvvel. Bár a sportokat is kedvelte, mégis nyugodt, kiegyensúlyozott kis medvebocs volt. Flórus már egészen más természetű volt. Sokkal elevenebb, kíváncsibb és nyüzsgőbb maci. Mindig minden érdekelte, igazi örökmozgó szélvész volt. A két macilány nagyon különbözött egymástól, mégis imádtak együtt játszani, beszélgetni és mindenféle közös dolgot kitalálni.

Mona igazán kreatív medveanya volt. Nagyon szeretett festeni. Bármi megihlette, amit csak meglátott: egy szép virág, egy különleges táj, vagy éppen a családja egy kedves pillanata. Ilyenkor mindig vászonra vitte azt, hogy később is gyönyörködhessenek benne.

Éppen ezért sok festményt készített a bocsairól is. Megörökítette őket játék közben, kirándulás közben, vagy akár akkor is, amikor békésen aludtak. A barlang falait ezek a csodás képek díszítették, még otthonosabbá téve a család kuckóját.

Mivel mindannyian nagyon szerettek kirándulni, egy nap, reggeli után Dave vidáman megszólalt:

– Na, mit gondoltok egy kirándulásról? Elsétáljunk a tó partjára, egészen a vízeséshez? Van kedvetek?

– Naná! – kiáltották egyszerre a kicsik. – Mikor indulunk?

Dave nevetve nézett rájuk.

– Nanana! Hátrébb az agarakkal! Először össze is kell készülni. Ráadásul Anya és Mackó Nagyi még nem is mondták, hogy benne vannak-e.

A két macilány rögtön Mona és Nagyi felé fordult.

– Anya! Nagyi! Ugye megyünk? Ugye benne vagytok?

Mona és Nagyi egymásra néztek, majd mosolyogva bólintottak.

– Persze, hogy megyünk. De előbb menjetek a szobátokba, és pakoljátok össze, amit magatokkal szeretnétek hozni. Egy hátizsáknyi holmitok lehet csak, mert nem fogjuk helyettetek cipelni a sok felesleges dolgot. Rendben?

– Rendben! – kiáltották boldogan a macilányok.

Egymást megelőzve rohantak a szobájukba, hogy gyorsan összepakoljanak. Természetesen Zozi vinni szerette volna a könyvét, Flórus pedig a legóját, amiből hajót vagy tutajt építhet majd. Egy kis gondolkodás után azonban sikerült megegyezniük, és végül csak annyi holmit tettek a hátizsákjukba, amennyi valóban szükséges volt.

Mire visszaértek a konyhába, Mona és Mackó Nagyi már elkészítették a szendvicseket. A piknikkosárba poharak kerültek, valamint néhány szem finom gyümölcs is. Innivalót nem vittek magukkal, hiszen a tó mellett egy kristálytiszta forrás fakadt, amelynek hűs vize mindig a legjobban esett a nagy melegben.

Dave közben összetekerte a nagy pokrócot, majd a saját hátizsákjára erősítette. Beletette az elsősegélydobozt is, valamint minden olyan dolgot, amire szükségük lehetett, ha esetleg valami váratlan történne. A felfújható matrac és a labda sem maradhatott otthon.

Amikor végre minden elkészült, a két macilány már alig bírt magával. A barlang bejárata előtt toporogtak, és izgatottan várták az indulást. Végül Dave mosolyogva kimondta a varázsszót.

– Indulás!

Dave ment elöl, utána a két medvebocs, majd Mona és Mackó Nagyi zárták a sort. Vidáman, dalolva lépkedtek a vízeséshez vezető ösvényen. A nap egyre magasabban járt az égen, és a melegben mindannyian alig várták már, hogy megérkezzenek a tóhoz, ahol végre lehűthetik magukat. Talán félúton járhattak, amikor távoli ugatásra lettek figyelmesek. A hang egyre közelebbről hallatszott, míg végül mindannyian felismerték.

– Mogyoró! – kiáltották örömmel.

A kiskutya úgy döntött, nem marad otthon őrizni a barlangot. Inkább kis gazdái után szökött, hiszen ő is nagyon szeretett a tóban pancsolni. A medvecsalád természetesen nem haragudott rá.

Mogyoró boldogan csóválta a farkát, majd azonnal a menet élére állt. Büszkén vezette a csapatot, mintha nélküle senki sem ismerné az utat. Néha hátranézett, hogy mindenki követi-e.

A család mosolyogva figyelte a kis kutya fontoskodását. Bár egy kicsit mókás volt, ahogy előadta magát, olyan aranyosan csinálta, hogy senkinek sem jutott eszébe rászólni. Hagyták, hadd fusson szabadon, hadd élvezze ő is ezt a szép napot.

Már csak néhány lépést kellett megtenniük, amikor a fák között egyszer csak megcsillant a tó vize. Hallották a vízesés halk moraját, és tudták, hogy hamarosan egy csodás helyen pihenhetnek meg.

 Gyorsan leterítették a pokrócot, lepakolták a csomagokat, és mire kettőt pislogtak, a két kis macilány máris a vízben volt. Nevetve fröcskölték egymást és Mogyorót, aki természetesen egyetlen pillanatig sem akart kimaradni a mulatságból. Nem telt sok időbe, és Dave, Mona, valamint Mackó Nagyi is csatlakozott hozzájuk. A hűsítő vízben úsztak, játszottak, nevettek, és élvezték a nyári nap minden pillanatát.

Amikor elfáradtak, kimentek a partra, lefeküdtek a puha pokrócra, és egy ideig csak pihentek. A tó csillogó vizét nézték, hallgatták a vízesés nyugodt hangját, és élvezték az együtt töltött időt.

Néhány óra múlva előkerült a piknikkosár is. Együtt elfogyasztották a finom szendvicseket és a gyümölcsöket, majd a friss forrásvízzel leöblítették az ebédet. Ezután gondosan elpakolták a maradékokat.

 Mire a felnőttek végeztek, Zozi és Flórus egymás mellett feküdtek a pokrócon, és mélyen aludtak. A sok játék és pancsolás teljesen kifárasztotta őket.

Mona elővette a magával hozott vázlatfüzetet és ceruzát. Úgy döntött, megörökíti a tó környékét, hogy később is emlékezzen erre a gyönyörű napra. Dave hanyatt feküdt a kicsik mellett, és ő is hamarosan elszundított. Mackó Nagyi pedig csendben gyönyörködött a családjában és a gyönyörű tájban. Azt érezte, hogy nincs a világon olyan hely, ahol szívesebben lenne, mint itt és most, azokkal, akiket a legjobban szeret.

Mire a kis durmolók felébredtek, már késő délután volt. Még egyszer megmártóztak a tó hűs vizében, úsztak egy utolsót, aztán lassan összepakolták a holmijukat, és elindultak hazafelé. Természetesen Mogyoró ismét a csapat élére állt. Hiszen ki tudhatta volna jobban az utat, mint ő? Legalábbis ő biztosan így gondolta.

A kis kutya boldogan szaladgált előttük, időnként visszafordult, hogy ellenőrizze, mindenki követi-e, majd újra előreszaladt. A medvecsalád mosolyogva figyelte.

Egy kellemes séta után végre ismét megérkeztek a hűvös, biztonságos barlangjukhoz. Elpakolták a kiránduláshoz magukkal vitt holmikat, majd leültek a konyhában vacsorázni. Dave mosolyogva nézett a két macilányra.

– Na, gyerekek, jól éreztétek magatokat ma?

– Nagyon jó volt, Apa! – válaszolta Zozi boldogan.

– Ugye máskor is elmegyünk oda? – kérdezte Flórus reménykedve.

– Természetesen elmegyünk még – felelte Dave. – De most aztán irány az ágy, ti kis vízimacik! Ideje, hogy kipihenjétek ezt a csodaszép napot.

A két macilány ezúttal nem vitatkozott. Felálltak az asztaltól, illedelmesen elköszöntek a felnőttektől, majd elindultak a szobájukba. Már kényelmesen feküdtek az ágyukban, amikor Zozi halkan megszólalt.

– Flórus, ez tényleg nagyon szép nap volt, ugye?

– Az bizony, Zozi! – mosolygott a kishúga. – Én akár holnap is elmennék a tóhoz, ha lehetne.

Zozi elmosolyodott. Teljesen egyetértett Flórussal. Ő is bármikor szívesen visszatért volna a tópartra, ahol mindig olyan jól érezték magukat, de már nem válaszolt. Lassan lehunyta a szemét, és hamarosan ő is elindult Álomország felé, ahol a kis medvebocsokkal bármi megtörténhet.

 Mire az öreg Hold bekukucskált a barlang apró ablakán, már csak két békésen alvó macilányt látott. Arcukon mosoly ült. Álmukban talán ismét a csillogó vizű tó partján jártak, talán újra hallották a vízesés halk moraját, s talán Mogyoró is velük szaladgált a parton.

Egy azonban biztos volt: ez a csodaszép nap örökre szép emlék maradt számukra.

 

Itt meghallgathatjátok a történetet hangos meseként is, Tündérlány előadásában!