SZEMÉLYES MESÉK - Koni Manó ötlete

 Ismét egy olyan mesét hoztam, amit valakinek írtam. Pontosabban egy Konrád nevű kisfiúnak készült, s a mesének ő volt a főszereplője. 

 

Bombicz Judit - Koni Manó ötlete

  

Valamikor élt a Kerekerdő közepén, a Kopár Hegy legtetején egy kis manó. Koni Manó volt a neve, mindenki így ismerte, és szerette őt az erdő minden lakója.

Koni Manó egy lakályos kis barlangban élte mindennapjait, és amikor csak tehette, hobbijával foglalkozott. Sosem fogjátok kitalálni, mit szeretett mindennél jobban, ezért inkább elárulom. A filmezést. Kamerájával járta az erdőt, és rögzített mindent, amit csak érdekesnek talált. Felvette, ahogy a madarak etetik fiókáikat, megörökítette a hétpettyes katica röptét, sőt még Csiga Béni lassú araszolásának felvételére sem sajnálta az időt.

– Higgyétek el, később majd nagyon fogtok örülni ezeknek a filmeknek! Addigra már rég feledésbe merülnek ezek a dolgok, én viszont bármikor elétek tudom majd varázsolni, hogy miket csináltatok! – mondta mindig, ha megkérdezték, mire jó ez az egész.

A fanyalgók véleményére pedig inkább oda sem figyelt. Az volt számára fontos, hogy jól érezze magát, ne ártson a hobbijával senkinek, és boldog legyen tőle. Barátai mindenben támogatták, és sok témát szolgáltattak neki.

Eljött aztán az a nap is, amikor már olyan sok felvétele volt, hogy muszáj volt rendbe szednie kollekcióját, hiszen néhányról azt sem tudta, mit örökített meg rajta, mert nem írt rá semmiféle útmutatót. Elhatározta, hogy módszeresen megnézi mindegyik felvételt, egyenként, egymás után. Katalogizálja őket, betűrendbe szedve listát készít róluk, hogy bármikor elő tudja venni azt, amire éppen szüksége van.

Másnap, rögtön reggeli után neki is állt. Napokon keresztül nem látta senki az erdőben. Még az étkezéseket is filmnézés közben bonyolította le. Volt is körülötte nagy rendetlenség a filmes szobában, de körülbelül egy héten belül minden felvétel rendben sorakozott, és egy átlátható listát tartott a kezében a kis manó.

 Az egy hét alatt nagyon sok szép pillanatban volt része. Visszaemlékezett minden egyes filmkockára. Volt olyan, hogy kacagásban tört ki, ahogy az állatkölykök játékát nézte. Elálmosodott, amikor a csörgedező kis patak hangját hallgatta, és majdnem sírva fakadt, amikor végignézte a régen eltávozott szüleiről készült filmjét.

Voltak boldog és szomorú, vidám és döbbent pillanatai, de mindet élvezte, és amikor végre elkészült, elégedetten kapcsolta ki berendezéseit.

Kiállt a barlang ajtajába, és úgy nézett végig a tájon, mintha életében először látná, hiszen egy héten keresztül nem a jelenben, hanem a múltban élte minden pillanatát.

A virágokon meglátta a billegő, balettozó pillangókat, és már rohant is kamerája után, hogy felvegye ezt a szépséges társaságot. Amikor elkészült, és a pillangók is tovább álltak, valami szöget ütött a fejében.

– Az erdő tele van állatokkal, növényekkel, és szinte mindannyian a barátaim. Miért is ne élvezhetnék ők is a felvételek látványát, akár minden héten? Azt hiszem, kitaláltam valamit, de meg kell beszélnem a dolgot Medve Brúnóval, elvégre mégiscsak ő az erdő elöljárója.

Nem is morfondírozott tovább, hanem bezárta a barlang ajtaját, és szépen lebandukolt a hegy tetejéről a Barlangos Tisztásra. Itt tartották az összes gyűlést, ahol megvitatták az erdőt érintő dolgokat, s a tisztás szélén állt Brúnó barlangja is, ahol élt. Így lett a tisztás becsületes neve Barlangos Tisztás.

 Koni bekopogott Brúnó ajtaján, mire az néhány pillanat múlva ki is tárult.

– Szervusz, komám! – szólalt meg dörmögő hangján Brúnó. – Mi járatban erre, ahol a madár sem jár? – nevetett fel, hiszen a környező fák tele voltak madárfészkekkel és csivitelő madarakkal.

– Szervusz, Brúnó! Szeretnék veled megvitatni valamit. Támadt ugyanis egy jó ötletem.

– Fáradj beljebb! Leülünk, és megbeszéljük az ötletedet.

Ezzel bevonultak Brúnó hatalmas fogadószobájába. Leültek, frissítőket fogyasztottak, és addig tanakodtak, amíg végre döntésre is jutottak. Koni boldogan és elégedetten indult haza, hogy sötétedés előtt felérjen a hegy tetejére.

Eltelt néhány nap, s Koni Manó lázas készülődésbe kezdett. Vetítőgépet csomagolt egy dobozba, összetekert vetítővásznat is pakolt, és rengeteg felcímkézett filmet. Mindent feltett kis kocsijára, és elindult a Barlangos Tisztásra. Amikor odaért, meglepve, mégis nagyon boldogan látta, milyen sok állatot összehívott Brúnó erre a napra.

– Kedves Barátaim! – szólalt meg Brúnó, amitől mindenki azonnal elcsendesült. – Koni Manóval megbeszéltük, hogy kár lenne, ha a rólunk készült felvételek a dobozokban porosodva pihennének. A mai naptól kezdve mindenki számára elérhetőek lesznek ezek a felvételek. Minden héten vetítést rendezünk, és minden héten közvélemény-kutatás is lesz arról, hogy mikor mit szeretnétek látni. A lista itt lesz kifüggesztve a barlangom bejárata mellett, és ebbe a kosárba lehet majd a szavazócédulákat dobálni. Koni Manó, nagyon köszönöm neked ezt a jó ötletet és a megvalósítását is! Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom: nagyon szuper ötlet! Kezdjünk neki a mai vetítésnek! Mindenkinek jó szórakozást kívánok!

Az állatok mosolyogva, állva tapsoltak, és mindenhonnan biztató kiáltások hangzottak.

 Koni büszkén állította össze felszerelését, és ezen a napon sok régi felvételt mutatott meg az összegyűlteknek. Elragadtatott kiáltások, nevetés, sóhajtások, kuncogások hangzottak mindenfelől. A vetítés végén egymás után veregették vállon, vagy fogtak kezet Konival az állatok, majd lassan hazaindultak, annak reményében, hogy egy hét múlva ismét együtt nézhetik a saját magukról készült, már régen feledésbe merült filmeket.

Koni Manó is hazatért, s ágyában fekve elégedettség töltötte el. Rájött, hogy ötletével ismét közösséggé tudta kovácsolni az erdő lakóit, akik már kezdték elfelejteni, milyen is egymással, karöltve szórakozni. Milyen is, amikor nem csak a napi gondokkal foglalkoznak, hanem merik jól érezni magukat, mernek felszabadultan beszélgetni és nevetni.

– Azt hiszem, ez volt életem legjobb ötlete, ami valaha is eszembe jutott! – mondta ki félig hangosan gondolatát, majd a jól végzett munka tudatával lehunyta két szemét, és elégedetten, mély álomba merült.

  

A mese hangos meseként is hallgatható: