Közeledik a farsangi időszak, indul a báli szezon, így én is egy ilyen mesét hoztam most elolvasásra. A szereplők nevét nem változtattam meg, azoknak a gyerekeknek a neveit kapták az állatkáim, akiknek a mese íródott, s mint mostanában mindig, mesterséges intelligenciával készültek az illusztrációk hozzá.
Bombicz Judit - Állatfarsang
Már jócskán benne jártunk a februárban, amikor az erdei állatok úgy döntöttek, életükben először farsangi bált rendeznek a legnagyobb tisztáson.
Éppen nem volt hó, így könnyen meg tudtak szervezni mindent.
Azok az állatok, akik télire minden évben készleteket halmoztak fel, vállalták, hogy biztosítják a többieknek a nassolni valókat.
A mókusok diót, mogyorót, a nyulak sárgarépát és más zöldségeket hoztak. A madarak télen is megtalálható bogyókat gyűjtöttek, mindenki hozott, amit csak tudott.
Medve Barnabás, aki az erdei állatok megválasztott vezetője volt, irányította a munkálatokat. Bagoly tanár úr vezetésével az állatkölykök feldíszítették a nagy tisztást, farönköket hoztak, amikre leülhetnek majd a táncban elfáradt állatok.
Az állatzenekar főpróbát tartott, így zeneszó mellett dolgoztak a szervezők.
A kicsik fejében azonban folyamatosan csak egy dolog motoszkált. Mégpedig az, milyen jelmezt öltsenek magukra, hogy a többiek ne ismerjék fel őket azonnal.
Kaji és Gabcsi a vadnyulak népes családjából származott. Kaji kislány, míg Gabcsi kisfiú nyuszi volt. Nagyon hasonlítottak egymásra, hiszen testvérek voltak, sőt ikrek. Alig várták, hogy végre hazamehessenek és bevackolhassák magukat kis szobájukba, s megtervezhessék a jelmezüket. Volt még egy testvérük, Vercsike, aki szintén kislány nyuszi volt, de annyira pici baba, hogy ő még nem volt hivatalos az első bálra.
Amint elkészültek a tisztás díszítésével, Bagoly tanár úr azonnal hazaengedte őket, hogy még sötétedés előtt minden állatkölyök az otthonában lehessen.
- Gyere, Gabcsi! - ráncigálta meg Kaji, testvére kabátját. - Siessünk haza, és készítsünk magunknak jelmezeket!
A két nyuszi kézen fogva eliramodott, de előtte illedelmesen elköszöntek mindenkitől.
Otthon aztán leültek az ágyacskájukra és törték a kobakjukat, milyen jelmezt készítsenek. Tudták, hogy szüleik segítségére is szükségük lesz, de kitalálni mégis nekik kellett. Nem jutottak egyről a kettőre. Bármilyen ötlet eszébe jutott az egyiknek, a másiknak valamiért nem nagyon tetszett.
Gabcsi mérgében rácsapott az éjjeli szekrény tetejére, s ettől a földre esett egy mesekönyv, amit lefekvés előtt szokott lapozgatni. Azonnal felcsillantak a nyuszi szemei és vigyorogva mutatott a földön heverő könyvre, mely a zuhanás közben kinyílt és egy csodaszép, színes képet mutatott magából.
- Ott van a megoldás! - kiáltott fel Gabcsi. - Látod?
- Persze, hogy látom! Ez a könyv a kedvenced mostanában! - válaszolt rá Kaji.
- Jaj, te lány! Nézd meg jobban a képet! Mit látsz rajta?
- Egy kalózt és egy hercegnőt!
- Akkor mi következik ebből? - tárta szét karjai a nyuszi fiú.
- Jól van, na, értem már! - nevetett Kaji. - Ezek szerint te kalóz leszel, én pedig hercegnő!
- Na, végre! Senki nem fog felismerni minket, mivel azt hiszik, ha már ikrek vagyunk, egyforma lesz a jelmezünk is - nevetett Gabcsi. - Gyere, mondjuk el Anyáéknak a tervet!
Kiszaladtak szüleikhez a konyhába, ahol Anyukájuk éppen Vercsikét etette. A kislány azonnal felemelte pici pracliját és integetve köszöntötte testvéreit, hiszen beszélni meg nem tudott. A szája pedig amúgy is tele volt répapürével.
Az ikrek elmondták a szülőknek, hogy mit szeretnének. Nyúl Papa azonnal a tettek mezejére lépett és elkezdte Gabcsinak készíteni a kalóz kalapot. Anyukájuk pedig a baba etetése után nekiállt anyagokat keresni, hogy együtt megvarrják a jelmezeket.
Másnap estére elkészült mindenkinek a farsangi jelmeze. Tódultak az állatok a feldíszített tisztásra. Versenyt találgatták, hogy melyik jelmezes ki is lehet valójában. A legtöbbet el is találták. Viszont Kaji és Gabcsi, szokásuktól eltérően nem együtt érkeztek, hanem külön-külön, így nem tudta senki, hogy vajon ők kik is lehetnek.
Álarcukat egész idő alatt magunkon tartották, így a jelmezverseny végéig titok maradt a kilétük. Amikor kihirdették a nyerteseket, kiderült, hogy holtversenyben első helyezett lett a kalóz és a hercegnő. Ekkor a két nyuszi gyerek egymásra nézett és egyszerre kapták le magukról az álarcot.
Az állatok éljeneztek és mindenki gratulált nekik. Kaji és Gabcsi örömmel vegyült el a táncoló bálozók között, hogy végre ők is önfeledten szórakozhassanak, titkolózás nélkül.
Este, amikor már hazaértek a fergeteges bál után, boldogan, az arcukon mosollyal aludtak el ágyacskáikban, s talán mindketten újra álmodták mindazt, ami velük történt az elmúlt napokban. Örültek, hogy vannak egymásnak, s tudták, ez a kötelék mindörökké megmarad, hiszen nagyon szeretik egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése