MESÉIM - Az új óvodás

 Az erdei állatóvodában mindig történik valami, akárcsak az emberek óvodáiban. Ha elolvassátok a mesét, ti is megtudjátok, mi is történhetett. 

Bombicz Judit - Az új óvodás

Az erdőre ráköszöntött a tavasz. Áprilist írtak a naptárak. Az Erdei Kölyök Oviban zajlott az élet. A kicsik alig várták, hogy végre kint tölthessék a nap nagy részét a szabadban, ahol vidáman ugrálhattak, szaladgálhattak, élvezhették a szép időt.

Az óvoda vezetője Micike, a fiatal macilány volt. Nagyon szerette ezt a munkát, hiszen imádta a kicsiket. Mindig azon törte a fejét, mivel szórakoztathatná a rá bízott kis állatkölyköket, hogy azok soha ne unatkozzanak és szeressenek óvodába járni.

A tisztáson, ahol az óvoda állt, nagyon sok játékot láthatott mindenki. A hódok szívesen segítettek a fából készült kinti játékok elkészítésében. Ezeken ügyeskedhettek, fejlődhettek a kicsik. Csodás kis játszóteret építettek nekik a felnőttek.

Micike ezen a szép tavaszi napon is kivitte játszani az apróságokat. Ő maga leült egy farönkre és onnan figyelte minden mozdulatukat.

Néhány perc múlva aztán halk nyikorgásra lett figyelmes, mert kinyílt a kertkapu. Mici azonnal odakapta a fejét, nehogy valamelyik kicsi kimerészkedjen a tisztásról, de szerencsére nem így volt.

Róka úr lépett be a kapun, kézen fogva vezetve gyermekét, Róka Rudit, aki elég csintalan csemete hírében állt.

- Jó napot, Micike! Úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy Rudi fiamat is beírassam az óvodába. Hátha itt majd tanul egy kis rendet ez a kópé.

- Jó napot, Róka úr! Szervusz, Rudi!

Rudi azonban csak a lába melletti fűszálakat bámulta, köszönés helyett.

- Mi történt, Rudi? - kérdezte tőle kedvesen Mici. - Elvitte a cica a nyelvedet?

Rudi felemelte a fejét és dacosan nézett óvónénijére.

- Nem vitte el! Megmutassam?

Már kezdte is kinyitni a száját, amikor édesapja kicsit megszorította a vállát.

- Rudi! Meg ne próbáld! Nem szégyelled magad? Nem erre tanítottalak! Köszönj rendesen!

- Jó napot kívánok! - suttogta szinte alig hallhatóan a kis rókafiú.

- Jól van! Köszönj el édesapádtól és szaladj a többiekhez játszani! - mosolygott rá Mici, pedig legbelül érezte, lesz még gondja a kis rókafival.

Lett is, nem is kevés. Rudi ott rosszalkodott, ahol csak tudott. Ha valaki homokvárat épített, ő keresztülrohant rajta és ledöntötte. Ha a lányok virágokból koszorút kötöttek, kikapta a kezükből és széttépte azokat. Fogócska közben fellökte mindegyik társát, aki csak az útjába került. Néha még Micikének is visszabeszélt, amikor az elkapta és elmagyarázta neki, milyen rossz dolgokat tesz. Senki tanácsát nem fogadta meg, csak ment a saját feje után. Mici maci már nem tudta, mit találjon ki, amivel végre megfékezheti ennek a rosszaságnak az ámokfutását.

Pár nap elteltével ismét kivitte a csoportot játszani. Leült a farönkre, de amióta Róka Rudi is az óvodába járt, már olvasni sem mert, nehogy elszalasszon egy-egy Rudi féle rosszaságot, és nehogy nagyobb baj legyen belőle. Amikor az egyik kis nyuszi sírva fakadt, Mici felugrott, odaszaladt hozzá, hogy megnézze mi lehet a baja. Szerencsére semmi komoly nem volt, csak belerepült egy kis muslica az egyik szemébe és ettől megijedt. Mici visszasétált a farönkhöz, leült, de érezte, elfogja valami nyugtalanító érzés. Valami nem stimmelt. Túl nagy volt a nyugalom a kicsik között. Felállt, körülnézett, s majdnem megállt a szíve, amikor észrevette, hogy a kertkapu tárva-nyitva volt, Róka Rudinak pedig hűlt helye.

- Istenem! - gondolta kétségbeesetten. - Hová szökhetett el ez a kölyök?

Gyorsan összeterelte a kicsiket, kettesével sorba állította őket úgy, hogy egyik mancsukkal egy hosszú kötelet fogtak , és elindultak a kis róka keresésére.

- Óvó néni, hová megyünk? - kérdezte Cinike, a kis egérlány.

- Megkeressük Rudit, nehogy valami baja legyen - válaszolta Mici.

- De nekünk nem hiányzik! - szólalt meg Bobka, a borzfiú. -  Mindig verekszik és nem hagy minket játszani.

- Tudom, Bobka, de rá is nekem kell vigyázni és bármennyire rossz fiú, nem hagyhatjuk, hogy valami baja történjen. Ugye ti is így gondoljátok?

- Persze - bólogattak a kicsik, nem éppen meggyőzően.

Pocak, a falánk kis farkas egyszer csak felkiáltott.

- Én hallok valamit! Mintha valaki sírdogálna arrafelé.

Mici a mutatott irányba fordult és azonnal odaszaladt, ahol Róka Rudi egy gödör mélyén ücsörgött. Pici arcocskáján patakokban folytak a könnyek és szinte remegett a félelemtől. Most aztán nem volt nagylegény. Nem úgy, mint amikor a gyengébbeket bántotta.

- Rudikám! - szólt hozzá Mici kedvesen. - Jól vagy? Nem lett semmi bajod? Fáj valamid?

Rudi felemelte fejecskéjét és boldogan, bár kicsit szégyenkezve nézett a medvelányra.

- Nincs semmi bajom! - hüppögte. - Csak nagyon féltem. Azt hittem, sosem tudok innen kijutni.

- No, ne félj! Most már minden rendben lesz - mosolygott rá Micike.

Elkérte a kötelet a kicsiktől és leengedte a gödörbe.

- Rudikám, kösd a hónod alá ezt a kötelet, de jó erősen. Én meg felhúzlak és mindjárt itt lehetsz közöttünk. Jó lesz?

- Igen, nagyon jó lesz! - nevetett most már fülig érő szájjal a rókafi.

Szerencsére csomót azt már nagyon szépen tudott kötni, így magára kötötte a kötelet, és Mici pillanatok alatt kihúzta őt a mély gödörből. Amikor Rudi felért, a macilány boldogan magához ölelte, s a kis róka most úgy bújt hozzá, mintha soha többé nem akarná elengedni.

- Rudi, Rudi. Ígérd meg nekem, hogy soha többé nem csinálsz ilyet! Nagyon megijedtem, hogy nem fogunk megtalálni, hiszen nekem kell rád vigyáznom.

- Ne tessék haragudni! Megígérem, hogy többé nem leszek ilyen rossz róka.

S ha a bundája nem lett volna vöröses színű, mindenki látta volna, hogy tetőtől talpig elpirult a szégyentől.

Mici aztán visszavezette a csapatot a tisztásra és jól bezárta maguk után a kaput, nehogy bárkinek is eszébe jusson kiszökni rajta.

Ettől kezdve Róka Rudit mintha kicserélték volna. Nem volt többé az a csintalan rosszaság. Nem bántotta a többieket, hanem boldogan játszott velük. A kis rosszcsontból egy jól nevelt, boldog rókakölyök lett, akire már a szülei is nagyon büszkék lehettek.

Talán ő is megtanulta azt az örök igazságot, hogy szép szóval sokkal többet el lehet érni valakinél, mint erőszakkal.