Ki ne szeretett volna legalább egyszer valamelyik olvasmányának történetében élni? Velem már sokszor előfordult. Történetem főszereplőjének ugyanez volt a vágya. Vajon sikerült neki? Olvassátok el és megtudjátok!
Bombicz Judit - A bűvös könyv
Mivel édesanyja ír, édesapja pedig francia származású volt, mindkét nép történeteit szívesen olvasgatta kicsi szobája magányában.
Amikor Michelle betöltötte huszadik életévét, sajnos elveszítette drága nagymamáját is, aki megbetegedett, majd ágynak esett és többé nem tudott lábra állni.
Michelle sosem volt társasági ember, de a temetés után teljesen magába zárkózott, nem igen beszélt senkivel, nem nagyon járt a faluban az emberek között. Még az élelmiszert is házhoz szállíttatta, hogy ne kelljen beszélgetnie senkivel.
Szinte csak kedves könyvei között érezte jól magát, a bennük található történetekben élt. Mindig arról álmodozott, hogy olyan életet élhet, mint kedvenc hősei, vagy, hogy egyszer csak beszippantja őt valamelyik könyve és többé nem kell az e világi dolgokkal foglalkozni.
- Istenem, de jó lenne valahogy bejutni egy történetbe és többé ki se jönni belőle... - sóhajtozott néha hosszú időn keresztül, de kérése nem talált meghallgatásra sehol.
- Halkabban mászkálj! - suttogta egy női hang, valahonnan a könyvespolc környékéről.
- Jól van, na! Majdnem elestem. Megbotlottam a szőnyeg rojtjában - válaszolt egy másik hang.
- Nézd, ott az ágya. Ott alszik minden éjjel. Már néhányszor jártam itt és hallottam, amikor álmában beszélt.
- De miket mondott?
- Néha csak összefüggéstelenül motyogott, de volt, hogy tisztán és érthetően azt mondta, szeretne egy történetben élni és többé ki se jönni belőle.
- Ezt nem szabad! Tudod, hogy mindegyikünk számára tilos bevinni embert a könyvbe!
- Tudom, persze, hogy tudom. De engedélyt fogok kérni a Nagy Varázslótól. Annyira szomorú ez a lány. Annyira szeretne elmenekülni a világából. Nem tudom nézni, hogy tönkreteszi magát.
- Jól van, te tudod! De most már térjünk vissza, mert túl sokáig voltunk ebben a világban. Hiányzik az otthonom.
- Menjünk! Otthon azonnal audienciára jelentkezem és elintézek mindent.
Eltelt néhány perc, amíg Michelle folyamatosan fülelt, de több hangot nem hallott, csak a régi deszkapadló recsegése verte fel az éjszaka csendjét.
A lány újra elaludt és reggel azt hitte, mindent csak álmodott, amire emlékezett.
Teltek múltak a napok, éjjelek. Néha felébredt, fülelt a szobában, de csak a padló vagy a bútorok recsegését lehetett hallani. Kezdte azt hinni, hogy tényleg csak álom volt, ami azon az éjjelen történt.
- Biztosan már annyira szeretném, hogy teljesüljön a vágyam, hogy már beképzelem magamnak azt is, ahogy megtörténik. Azt hiszem, jobb lesz, ha valami hobbit találok magamnak az olvasáson kívül is, mert így biztos, hogy meg fogok őrülni itt egyedül… - gondolta reményvesztetten.
Este aztán kivételesen úgy feküdt le aludni, hogy nem vett a kezébe könyvet. Talán ez volt az első ilyen estéje. Kicsit hiányérzete is volt, de úgy gondolta, talán tényleg túlzásba viszi kedvenc foglalatosságát és kezd elszakadni teljesen a valóságtól. Már majdnem elaludt, amikor halk motozásra, kopogásra lett figyelmes. Mintha apró cipősarkak koppantak volna a fa padlón. Michelle felült az ágyban és kicsit ijedten bámult a sötétben a könyvespolc felé, hiszen ismét onnan érkeztek a szokatlan éjszakai neszek.
A könyvespolc alján egy nyitott könyvet vett észre, melynek lapjaiból áradt a szikrázó fény, s melyből egy gyönyörű, hosszú fehér ruhás lány integetett felé hívogatóan.
- Gyere, Michelle! Most teljesülhet az álmod és beléphetsz ebbe a történetbe. De tudnod kell, ha követsz engem, soha többé nem térhetsz vissza a saját világodba, nem láthatod a szomszédaidat, barátaidat, családodat. Meg tudsz ezzel majd birkózni?
- Ugye most csak álmodom? Te egy álomkép vagy! Hiszen ilyen a valóságban nem létezik!
- Nyugodtan higgy a szemednek! Nem álomkép vagyok és a nevem Léna. Te kivételes ember vagy, így te megtapasztalhatod azt a csodát, amit más soha nem láthat, nem érezhet. De, mint mondtam, ennek nagy ára van. Jól gondold át, mit szeretnél tenni!
Michelle néhány percnyi csodálkozás után komolyan elgondolkodott a lehetőségeken és úgy döntött, nincs semmi veszíteni valója.
- Veled tartok, Léna! Engem nem köt semmi ehhez a világhoz. Nincsen családom, nincsenek barátaim, a szomszédaim is csak futó ismerősök. Mindig is ez volt az álmom, hogy egy másik életet élhessek. Döntöttem! Veled tartok és végleg itt hagyom ezt a világot, ami eddig csak fájdalommal ajándékozott meg.
- Rendben! Akkor gyere velem egy másik világba, az én világomba és élj velem, mint a testvérem. Megmutatok neked mindent és remélem, jól fogod majd érezni magad közöttünk!
Rámosolygott Michelle-re, akit, mintha hipnotizáltak volna. Elindult a nyitott könyv felé, ami egy pillanat alatt beszippantotta őt, s a szobára abban a pillanatban teljes sötétség borult.
Eltelt már néhány hét, amikor az embereknek kezdett feltűnni, hogy Michelle nem jelentkezett sehol. Nem rendelt házhoz élelmiszert, nem fizette be a számláit. Vártak egy kis időt, de mivel aggódni kezdtek, nem történt-e valami baj a lánnyal, bekopogtak hozzá. Mivel senki nem nyitott ajtót, a rendőrség segítségével bejutottak a házba, ahol senkit, egy teremtett lelket sem találtak. Bejárták a helyiségeket, benéztek a hálószobába is, ahol semmi rendellenest sem láttak, csak egy nagy, nyitott könyvet a padlón, amit az egyik rendőr automatikusan felvett, összecsukta és feltette a polcra, a helyére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése