SZEMÉLYES MESÉK - A karácsonyi tündér

 2025. decemberi nyereményjátékom nyertesének természetesen karácsonyi mesét írtam, hiszen ilyenkor ez dukál. 

Jó szórakozást a havas történethez!

 

 

Bombicz Judit - A karácsonyi tündér

 

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska, mosolygós kis erdei tündér, akit Lizinek hívtak. Lizi még nagyon fiatal volt, még egy teljes évet sem élt eddig. Szárnyai alig voltak nagyobbak egy hópehelynél, de az egész erdő ismerte és szerette őt. Amerre csak elsuhant, ott megcsillant a fény, és az állatok szíve kicsit jobban felmelegedett.

A kis tündér az öreg tölgyfa tövében lakott, egy puha mohával és levelekkel bélelt kis odúban. Minden este magához ölelte barna plüssmackóját, akit soha nem hagyott magára, mert Mackó nemcsak pihe-puha volt, hanem régi tündérvarázst is őrzött.

Egy napon az erdő csendesebb volt a szokásosnál. A hó vastag takaróként borította be az ösvényeket, az ágak roskadoztak a fehér súly alatt, és a szél is csak halkan suttogott.

– Közeleg a karácsony – mondogatták az állatok –, de valami nincs rendben.

Aznap reggel, amikor a nap fénye ezüstösen csillant meg a havon, Lizi éppen Mackó urat simogatta, amikor az halkan megszólalt:

– Lizi, nagy szükség van rád. A karácsonyi fény elhalványult az erdő szívében.

A tündérke kíváncsian felpattant, apró szárnyai megrebbentek, és már indultak is mindketten a havas fák között. Útjuk során találkoztak a mókusokkal, akik diókat vittek apró mancsaikban, a nyuszikkal, akik aggódva húzódtak össze a bokrok alatt, és az őzikékkel, akik csöndesen figyelték az ösvényt.

– Ha nem találjátok meg a fényt, az erdő sötét marad szenteste és mindenki szomorú lesz – mondta egy kis nyuszi.

Nem sokkal később egy befagyott patakhoz értek. A jég csúszós volt, és halkan roppant a lábuk alatt. Lizi óvatosan lépkedett, miközben Mackó már a másik oldalon várt rá, így mindketten biztonságosan átértek a túlpartra.A sűrű fenyvesben eltévedtek egy pillanatra, de egy bölcs bagoly leszállt eléjük.

– Ne féljetek – huhogta. – A karácsonyi fény útját könnyen megtaláljátok, ha jobban figyeltek!

Lizi megállt, körbenézett, és észrevette a hóban csillogó apró fénycsíkokat. Követte őket, míg egy tisztásra nem értek.

Ott állt a nagy karácsonyi fenyő, ágai azonban sötétek voltak, alatta az állatok csendben várakoztak. A fa tövében egy halványan pislákoló fény remegett.

Lizi odalépett, leguggolt, és finoman a kezébe vette a fényt. Nem mondott varázsigét, nem suhintott a szárnyával, csak megölelte.

Abban a pillanatban a fény megerősödött, az ágakon csillogni kezdtek a díszek, a hó aranyszínben szikrázott, és az erdő megtelt nevetéssel.

– Megmentetted a karácsonyt! – ujjongtak az állatok.

A bagoly mosolyogva bólintott.

– Nem varázslattal tetted – mondta. – Csakis szeretettel. Ettől kezdve csakis te lehetsz az erdő Karácsonyi Tündére!

Lizi kicsit elfáradt, de boldog volt. Visszarepült az odújába, betakarózott egy puha levéllel, magához ölelte Mackót, és hallgatta, ahogy az erdő csendesen ünnepel. Néhány pillanat múlva aztán mindketten mélyen aludtak, s álmaikban újra az erdő rejtélyes ösvényeit járták.

Azóta minden karácsonykor, amikor a fények felragyognak az erdőben, az állatok tudják: Lizi, a kis erdei tündér, ismét segített karácsony fényét életben tartani, s ezzel a szeretetet csempészte minden erdőlakó szívébe.