ONLINE TÖRTÉNETEK - Az első szerelem 3. rész

 Bombicz Judit - Az első szerelem

 3. rész

 

Julcsi néhány napig még szomorkodott, s bár fájt a szíve a rosszul sikerült randi miatt, egy idő után már jobban érezte magát. Igaz, barátai is igyekeztek felvidítani. Ha Terivel találkozott, akkor újra elöntötte szívét a keserűség, hiszen a lány olyan mértékben hasonlított a testvérére, hogy fájdalom nélkül nem tudott ránézni. Kicsit ritkábban is találkoztak. Teri látta, hogy mit idéz elő barátnőjében a megjelenésével és inkább kevesebb időt töltött vele. Gondolta, majd csak elmúlik nála ez a szerelem a bátyja iránt és akkor újra felszabadultabban lehetnek majd együtt.

Nehéz volt ez az időszak mindenkinek, még Jocónak is, bár Julcsinak erről fogalma sem volt. Sőt, talán még Terinek sem, mert Jocó nem szívesen mondta el másoknak, ami benne dúlt. Egyedül ő tudta, mennyire bánta, hogy olyan undok módon vált el a lánytól, aki végeredményben tetszett is neki. Sosem szerette a nyomulós lányokat, s mivel Julcsi inkább bátortalan volt, jól érezte magát a társaságában. Mégis, valami ott, azon a napon félresiklott. Ő az idősebb, neki kellett volna úgy irányítani a dolgokat, hogy mindketten jól jöjjenek ki belőle. Nem tudta, mit tehetne. Hiányzott neki a beszélgetésük. Hiányzott, hogy Julcsival bármiről lehetett beszélgetni. Sosem volt az a tipikus nyávogós, csajos lány. Nem festette magát, nem kellett a vakolat alatt keresni a valódi énjét. Nem volt felékszerezve, mint valami karácsonyfa. Fülbevalón kívül más ékszert nem hordott. Valójában nem érdekelte a divat sosem. Azt hordta, amiben komfortosan érezte magát és nem érdekelte erről más véleménye. Jocónak felüdülés volt a lány társasága, mégis elszúrta. Igaz, hogy ez az út neki is járatlan volt, hiszen még sosem találkozott ilyen lánnyal, aki ennyire nem játszotta meg magát. Ezt azonban még Terinek sem vallotta be, sőt, még saját magának is nagyon nehezen. Nem merte újra kezdeni, így inkább megpróbálta elfelejteni azt a napot.

Teltek, múltak a napok, már két-három hét is eltelt a rosszul sikerült randevú óta, amikor Julcsi barátai kitalálták, menjenek együtt moziba a szomszéd településre. Oda gyalog is elmehettek, hiszen a két település gyakorlatilag már összeépült, s bár kiadós sétának néztek elébe, ezt az utat máskor is megtették csak azért, hogy mászkáljanak beszélgetés közben. Julcsi örült az ötletnek, nagyon szeretett moziba járni, főleg, ha a többiekkel együtt tehette. Gabival, az egyik barátnőjével megbeszélték, mikor találkoznak. Mindkét lány időre ott volt a találkozón, el is indultak céljuk felé. A srácokkal a mozihoz beszélték meg a találkozót, úgyhogy nyugodtan odasétáltak, közben kibeszélték a fiúkat, a sulit és minden mást, ami tizenévesen foglalkoztat egy lányt.

A három srác, akik szigorúan csak a barátaik voltak, már várták őket, kezükben lobogtatva a belépőjegyeket. Furcsa volt, hogy nem kaptak egymás mellé szóló jegyeket. Gabival együtt ültek, a fiúk egy másik sorban szintén együtt. Hamarosan aztán megérkezett még egy barátnőjük, Mariann is, az öccsével. Már éppen be akartak menni, hogy megvegyék a jegyüket, amikor Csabi megszólalt.

- Azt hiszem, jó lenne, ha a buszmegálló felé néznél, Julcsi! Mutatnék neked valamit! – vigyorgott a lányra.

Julcsi eddig háttal állt az útnak, megfordult és Jocóval találta szemben magát, aki éppen odaért hozzájuk. A lány nem tudott megszólalni, csak remegett. Szíve olyan erősen vert mellkasában, hogy szinte hallani lehetett a hangját másoknak is. Először elsápadt, aztán elpirult és nem tudta, mit tegyen. El nem tudta képzelni, mégis, hogy került oda a srác. Pedig a képlet nagyon egyszerű volt. Csabi, mivel Jocóval együtt dolgozott, látta mindkettőjük vergődését és úgy döntött, ha ez a két mamlasz nem képes lépni, majd ő rendbe teszi a dolgokat. A mozi is az ő ötlete volt, s amikor a baráti kör rábólintott, rögtön beszélt Jocóval is, aki végre megnyílt és elmondta, mit érez a lány iránt. Megegyeztek, hogy meglepik Julcsit ezzel a megjelenéssel. Nos, a meglepetés nagyon is sikerült. Olyan szinten, hogy Julcsi mintha teljesen megnémult volna, holott addig egyfolytában csacsogott a barátaival. Csabi ismét kezébe vette a kormányt.

- Na, gyerekek! Most, hogy ilyen szépen összejöttünk, van egy ajánlatom. Mariannék és Jocó egymás mellé vegyenek jegyet. Aztán Gabi és Jocó szépen elcserélik a jegyüket, így Jocó és Julcsi egymás mellé kerülnek, Gabi pedig Mariannékkal nézheti végig a filmet. Ellenvetés esetleg?

Természetesen senkinek nem volt ellenvetése. Csabi elég jól keverte a lapokat, hiszen most már világos volt mindenkinek, miért is ültek külön a srácok és a lányok eredetileg.

- Nagy játékos vagy te, Csabi! – súgta Gabi a fülébe kicsit megrovón, de mégis elismerően.

Mire mindenkinek megvolt a saját belépője, addigra elkezdték beengedni a nézőket a terembe. Mindenki leült a saját helyére. Julcsi még mindig nem szólt egy szót sem, még mindig enyhe remegés járta át a testét, bár igyekezett mielőbb megnyugodni. Jocó melléült, de egyelőre nem nézett a lányra. Még ő sem igen tudta, mit is tegyen. Szerencsére perceken belül elkezdődött a film, s ők mindketten fellélegeztek egy időre. Julcsi a mai napig nem emlékszik arra, milyen filmet vetítettek. Képtelen volt a vászonra koncentrálni, olyan szinten érezte a másik jelenlétét minden kis zsigerében. Próbált terveket kovácsolni, mit mondjon, hogyan viselkedjen, ha majd kimennek a moziból. Kíváncsi volt, esetleg Jocó tesz-e valami lépést felé, esetleg hozzáér-e, megpróbálja-e megfogni a kezét. Várta is és nem is. Teljesen ismeretlen terepre került a lány.

Talán a felénél járhatott a film, amikor Julcsi hirtelen megérezte Jocó felkarját a sajátja mellett. Kicsit bepánikolt, de akkor sem vette el, inkább élvezte az érintést. Jocó sem változtatott a helyzetén, amikor érezte, hogy a lány keze is ott marad. Inkább mindketten elmerültek abban az érzésben, amit ez a kis érintés indított el bennük.

Hamarosan azonban véget ért a film, a képkockák eltűntek a vászonról, a terem pedig kivilágosodott. Mindketten felálltak és egymás mellett elindultak kifelé a moziból. Kint találkoztak a többiekkel. Julcsi azt hitte, Jocó elköszön és a buszmegálló felé veszi  az útját, de nem így történt.

Kiderült, hogy nem érdemes már hazautaznia, mivel éjszakai műszakba volt beosztva, Csabival együtt.

- Megyek veletek, ha nem baj. Éjszakára megyünk dolgozni, és addig már nincsen sok idő hátra – mondta, miközben Julcsi szemébe nézett.

A lány elpirult, és beleegyezően bólintott, így elindultak egymás mellett, a többiek után. Végre elkezdtek beszélgetni. Semmitmondó dolgok kerültek elő, csak hogy hallassák a hangjukat. A többiek kicsivel előrébb lépkedtek és mindannyian figyelték, hogy vajon végre megtörik-e a jég kettejük között.

Amikor ahhoz az utcához értek, ahol Gabi lakott, mielőtt elköszönt volna, megszólalt.

- Jocó, nincs kedved hazakísérni?

Julcsi felkapta erre a fejét és nem értette barátnőjét. Gabi flörtöl azzal a sráccal, akibe ő van fülig belezúgva? Mi a fene történik itt? Persze nem gondolt a nyilvánvalóra. Arra, hogy Gabi próbálja kiugratni azt a bizonyos nyulat a gazzal benőtt bokorból. Éppen ezért kis fájdalom járta át a szívét és rettegve várta, mit fog válaszolni a srác.

- Ne haragudj, Gabi, de én Julcsit fogom hazakísérni, miatta jöttem!

Mindenki megnyugodott, hogy akkor érdemes volt ezt a cselt bevetni Julcsi miatt. Gabi mosolyogva elköszönt, majd lassan a többiek is elszállingóztak. Már csak ketten maradtak, Julcsi és Jocó. A srácnak még volt egy órája a munkakezdésig, így leültek kicsit a park egyik padjára beszélgetni.

Julcsi ült a padon és tágra nyílt szemekkel nézte Jocót. Nem tudta, mit mondjon neki, mit kérdezzen tőle, csak azt tudta, hogy boldog. Nagyon boldog.

Jocó átvette az irányítást és elnézést kért a rosszul sikerült randijuk miatt. Elmondta, mennyire új volt számára is ez a helyzet és nem tudta, hogyan viselkedjen a lánnyal. Elmesélte, mennyire hiányzott neki, hogy nem láthatta, nem beszélgethettek, hiszen jól érezte vele magát.

Végre Julcsi is megnyílt és elmondta, milyen rosszul érezte magát napokig azután, ahogy elváltak. Arra jutottak, mindketten eléggé sután, balfék módon kezelték a helyzetet, így a legjobb lenne, ha tiszta lappal indulnának és elölről kezdenék. Ekkor már felszabadultan tudtak nevetni és beszélgetni egymással. Lassan eljött az ideje az indulásnak, hiszen Jocónak dolgozni kellett menni.

- Julcsi! Ezt a mai találkozást nem lehet randinak nevezni, hiszen nem csak ketten voltunk, de szeretnék veled igazán randevúzni. Szeretnélek jobban megismerni, mert nagyon tetszel nekem és nagyon jól érzem magam melletted. Megtisztelnél azzal, hogy vasárnap találkozol velem újra?

- Nagyon szívesen találkozom veled, Jocó! Már most nagyon várom a vasárnapot – mondta alig hallhatóan a lány, aki még soha nem járt senkivel.

- Akkor vasárnap délután itt foglak várni, ennél a padnál, mondjuk négy órakor, ha neked is megfelel. Remélem, itt leszel!

- Mindenképpen itt leszek! – válaszolta gyorsan Julcsi, aki tudta, ha tűzön-vízen kellene átkelnie, akkor is megjelenne időben a találkozón.

Ezután Jocó hirtelen magához ölelte a lányt, megpuszilta mindkét orcáján és elköszönt. Julcsinak semmi gondja nem volt azzal, hogy csók helyett puszikat kapott, hiszen azt sem tudta volna, mit kéne tennie, elvégre még soha, senki nem csókolta meg. Eddig csak a képzeletében játszódott le ilyesmi, de alig várta, hogy megtudja, milyen érzés egy szerelmes csókot kapni attól, aki hirtelen az egész világot jelentette számára.