ONLINE TÖRTÉNETEK - Az első szerelem 1. rész

 Elkezdtem írni egy történetet a Facebook csoportomban. Viszont az oldal algoritmusa kissé megbolondult és törölte a harmadik részt, mondván, megsérti a közösségi elveket. Úgy döntöttem, hadakozzon a gépekkel, aki akar, inkább itt nyitok neki egy új topicot, és ahogy készül, úgy töltöm fel a szövegeket!

Kezdődjék egy online történet!

 

Bombicz Judit - Az első szerelem

1. rész

1981-et mutattak a naptárak. Már javában tombolt a nyár, amikor a tizenöt éves Julcsi elindult az orvosi rendelőbe. Nyári munkára jelentkezett, és ideje volt elvégeztetnie az orvosi vizsgálatot, hiszen anélkül nem vették volna fel. Bár a munka csak egy hónapra szólt a helyi gyárban, ezt mégis nagyon szigorúan vették.

Nem lakott messze a rendelőtől, így szépen átsétált, benyitott a váróba és azonnal szembe találta magát valakivel, aki hirtelen úgy megdobogtatta a szívét, mint még soha, senki. A várakozók között egy magas, fekete hajú, sötét szemű, jóképű, fiatal férfi állt vele szemben. Szemük egy pillanatra egymásba kapcsolódott, majd a lány zavartan elkapta a tekintetét. Keresett magának egy szabad helyet, leült és azon igyekezett, hogy megfékezze arca pirulását. Nem sok sikerrel.

Szerencsére több ismerős is volt a váróban, így beszédbe elegyedett velük, miközben lopva arra tekintgetett, ahol a jóképű idegen álldogált.

Igazság szerint csak néhány lopott perc volt az életből, ameddig láthatta, mivel a fiút behívták, majd miután kijött, elköszönt mindenkitől, és távozott. Senki nem ismerte, senki nem tudta, hová mehetett. Julcsi szégyellt volna utána menni, hiszen soha nem kezdeményezett egy fiúnál sem. Mondhatni, gyáva kislány volt még, bár a szíve ezerrel dobogott mellkasában, a vére pedig izzott ereiben, ha csak rágondolt az ismeretlenre, aki felkeltette az érdeklődését.

Bár elég sokszor látta lelki szemei előtt a férfi arcát, mégis kezdett kevesebbet gondolni rá. Aztán eljött a nap, amikor elindult első munkanapjára. Ott is nagyon sok helyi ismerőse dolgozott, így nem érezte magát sem idegennek, sem kívülállónak közöttük. Az idősebbek pátyolgatták, tanítgatták, segítettek neki, a fiatalokkal pedig sokat viccelődtek, nevettek, miközben a munkájukat is elvégezték.

A műszakjában volt egy kedves lány, aki nagyon emlékeztette arra a jóképű idegenre, akit csak egyszer láthatott eddig. Egy nap pont ezzel a lánnyal került egy gépre. Sokat beszélgettek, nevetgéltek, barátkoztak. Végre Julcsi összeszedte minden bátorságát és belekezdett.

- Teri! Nagyon hasonlítasz valakire, akivel a minap találkoztam az orvosi rendelőben. Sajnos nem tudom a nevét, de tényleg nagyon emlékeztetsz rá.

- Ó, akkor te a bátyámról, Jocóról beszélsz! – nevetett rá a lány. – Néhány napja kezdett dolgozni itt a gyárban és előtte az üzemorvoshoz kellett mennie. Gondolom, ugyanazon a napon voltatok a dokinál mindketten.

- Valószínűleg – válaszolt Julcsi. – Szóval Jocó? Tudod, hogy nagyon jóképű bátyád van?

- Ne is mondd! Tapadnak rá a lányok, de ő nem egy csélcsap fajta. Azt mondja, neki nem kell bárki.

- Ez jó. Az első srác, aki nem a mennyiségre utazik – nevetett megkönnyebbülten Julcsi.

- Gyanús vagy te nekem! – nézett rá Teri. – Szerintem neked tetszik a tesóm. Valld be, hogy igen!

Julcsi elpirult, majd ennyit mondott.

- Igen, valóban nagyon tetszik. Az első pillanattól, ahogy megláttam a dokinál. Úgy dobogott a szívem, azt hittem, kiugrik a mellkasomból.

- Tudod, én nem bánnám, ha összejönnétek. Kedves és rendes lány vagy, Jocónak biztosan tetszenél. Valahogy találkoznotok kellene!

- Találkozni? De hogyan? Más műszakban dolgozunk, hogyan tudnánk találkozni?

- Mondjuk akarattal! Randit kéne szervezni nektek.

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy én fogok randira hívni egy srácot? Az lehetetlen!

- Miért? Egyenjogúság van vagy mi a szösz. De ha nem, akkor nem. Ha mégis szeretnéd, akkor szólj és kitalálunk valamit!

Julcsi bólintott, majd a két lány folytatta a munkát, nehogy lemaradjanak nagyon, hiszen a gépek ontották magukból a csomagolni való anyagot.

Szép lassan eltelt az augusztus, vége lett a nyári munkának, készülni kellett az új tanévre a középiskolában.

Julcsi könyveket kötözött, címkéket írt, füzeteket csomagolt, készült az órákra. Közben tartotta a kapcsolatot nyáron megismert új barátnőjével is. Teri meglátogatta, amikor ideje engedte. Megittak együtt egy üdítőt és jókat beszélgettek. Természetesen kitárgyalták a fiúkat is, hiszen fiatal lányok voltak, ez hozzátartozott az életükhöz.

Terit nem hagyta nyugodni, hogy barátnőjének nagyon tetszik a testvére, ezért előállt egy ötlettel.

- Figyelj! Írj pár sort Jocónak és én átadom neki. Ne randevút kérj, ha már nem akarsz, csak ajánlj fel neki egy lehetőséget a találkozásra. Ha tetszik neki a dolog, akkor úgyis üzenni fog velem. Na? Legyél már egy kicsit bevállalósabb!

- Na jó, legyen! Senki ne mondja, hogy nem adtam egy csepp esélyt sem a dolognak. Van nálad toll és papír?

- Persze. Tessék – vette elő a kért dolgokat Teri.

Julcsi egy pillanatig gondolkodott, majd a következőket vetette papírra.

 „Kedves Jocó!

Te lehet, hogy már nem is emlékszel rám, de egyszer, még nyár közepén találkoztunk az orvosi rendelőben. Augusztusban a húgoddal dolgoztam a gyárban és sokat beszélgettünk rólad is. Arra gondoltam, hogy ha esetleg volna kedved, találkozhatnánk és beszélgethetnénk egy kicsit.

Üdvözlettel: Julcsi”

 Még egyszer átolvasta, majd átadta Terinek, akinek nagyon tetszett a szöveg. Megígérte, hogy még aznap este átadja a bátyjának, amikor az hazaér munkából. Mivel elérkezett az idő a búcsúzásra, mindketten hazamentek. Julcsi alig tudott aludni ezen az éjszakán, annyira izgatott volt, vajon milyen választ fog kapni a levelére. Másnap azonban még mindig nem jött válasz, csak két nap múlva érkezett, amikor Teri időt tudott szakítani rá.