SZEMÉLYES MESÉK - Emike és a béka

 Hosszú idő után ismét hoztam egy személyes mesét, ami a 2024. júniusi nyereményjáték nyertesének meséje, amit a kislányáról írtam. A nyertes hozzájárult a megosztáshoz!

Bombicz Judit - Emike és a béka

Emike, a bolyhos kisnyuszi egy hatalmas erdő mélyén élt, mely telis-tele volt gyümölcsfákkal. Pontosan ezért élt itt, hiszen imádta a friss gyümölcsöket, melyekből minden nap jól be is lakott.

Egy nap úgy döntött, mivel már megreggelizett, elsétál a közeli tó partjára és épít egy szép homokvárat. Ne kérdezzétek, miről jutott ez az eszébe, mert nem tudom! Talán álmában is ezt tette, s most úgy gondolta, ideje megvalósítani. Útközben színes kavicsokat szedegetett, letört ágacskákat vitt magával.

Amikor a tó partjára ért, újfent elcsodálkozott, milyen gyönyörű helyen élhet. A tó vize úgy csillogott, mintha megannyi ragyogó gyémánt úszott volna a felszínén. A tavacskát zölden burjánzó növények vették körül, míg azon a felén, ahol Emike megállt, néhány méteren át homokos part húzódott.

Gyorsan lepakolt mindent, amit útközben szedegetett össze, majd lekuporodott és nekiállt a várépítésnek. Közben dudorászott, hiszen jó kedve volt.

„Építem a váram,
váram lesz a házam.
Szobában az ágyam,
szebb is lesz, mint vártam.”

 Annyira belemerült a munkába, hogy észre sem vette, valaki a vízből feszülten figyeli minden mozdulatát. Csak épített és dudorászott. Egyszer csak valami furcsa borzongás futott át rajta, s ettől végre felnézett. Ekkor két hatalmas és kíváncsi szemet látott meg kikandikálni a vízből, s ezek a szemek hirtelen pislogni kezdtek.

- Hát, te meg ki vagy? – kérdezte a nagy szemek gazdájától, aki erre végre kimerészkedett a vízből a partra.

- Brekeke! Brekusz vagyok, a béka, szolgálatodra! – válaszolta a teljesen zöld, kíváncsi egyén. – Benned kit tisztelhetek?

- Emike a nevem. A közelben lakom egy lakályos kis üregben. Remélem, nem zavartam meg a pihenésedet, Brekusz?

- Dehogy, dehogy! A tó fenekén ücsörögtem kicsit ebben a hőségben és meghallottam a hangodat, ahogy dúdolgattál itt magadban. Kíváncsi lettem, ki énekelhet a tóparton és rögtön a felszínre úsztam. Aztán jól megnéztelek magamnak!

- Észrevettem, hogy jól megnéztél! Hirtelen azt hittem, csak két szemet látok és senki mást! – nevetett Emike, s a béka is vele nevetett.

Brekusz hatalmasakat ugrált a parton, ami ismét megnevettette a kis nyuszit. Eddig ugyanis még sosem találkozott békával, így azt sem tudta, hogy így közlekednek.

- Várj, ezt én is kipróbálom!

Azzal leereszkedett és utánozni próbálta a béka ugrálását, közben pedig mindketten szinte gurultak a nevetéstől.

- Na, jó, ebből elég! – jegyezte meg a nyuszi. – Ez fárasztóbb, mint hittem.

- Nekem nem! – rikkantotta vidám Brekusz, majd végre egyhelyben maradt és leült a homokvár mellé.

- Emike, azt hiszem, nagyon szép lett ez a homokvár. Csak gratulálni tudok hozzá!

- Óóóóóóóóó, nagyon köszönöm, Brekusz! Volna kedves segíteni a díszítésben? Hoztam magammal jó sok színes kavicsot, faágakat, leveleket, miegymást, amit az úton szedtem össze.

- Segítek, bizony! – kiáltotta a béka és már markolta is fel a kavicsokat.

Valójában csodaszép lett a végeredmény, amikor elkészültek a díszítéssel. Bár a várat Emike építette, mégis mindketten büszkén nézegették a művet.

- Brekusz, nem tudom, te, hogy vagy vele, de én egészen megéheztem ebben a nagy munkában. Arra gondoltam, meghívlak magamhoz ebédre. Van otthon mindenféle gyümölcs, ha szereted. Sőt, az üreg mellé építettem egy kis medencét is, ami éppen fel van töltve vízzel, úgyhogy még pancsolhatunk is egy kicsit. A tóba én nem merek bemenni, de a medencét szeretem. Eljönnél hozzám?

- Nagyon szívesen megyek veled! Köszönöm a meghívást! Jobban szeretem a szúnyogokat, de azért a gyümölcsöt is megkóstolom. Arra a medencére pedig nagyon-nagyon kíváncsi lettem, úgyhogy akár indulhatunk is.

Még egy utolsó pillantást vetettek a homokvárra, majd elindultak az ösvényen Emike otthona felé. Amikor Brekusz meglátta a medencét, elismerően bólogatott és rögtön ki is próbálta. Amíg a béka áztatta magát a vízben, addig Emike egy nagy tálba pakolta a gyümölcsöket és kivitte a medence széléhez. Ő is beleereszkedett a hús vízbe és a medencében ülve falatozgattak és beszélgettek. Meséltek egymásnak az életükről, jókat nevettek a vicces történeteken. Észre sem vették, s már barátok is voltak. Olyan jól megértették egymást, mintha évek óta ismerték volna a másikat.

 Ettől kezdve pedig nem telt el úgy nap, hogy ne találkoztak volna. Sőt, Brekusz télire odaköltözött Emikéhez, így a zord hidegben is mindig boldogok és vidámak voltak. S hogy mit csináltak télen, amikor kint hatalmas hó takarta a tájat, s a tó felszínét jég takarta? Nos, ez már egy másik történet, amit majd egy másik alkalommal mesélek el nektek.